Kezdőrúgás

Megtört az átok, a hős azonban kidőlt

2016. december 11. - Tóth Zsolt Bence

Négy hazai iksz után
Egy győzelem dukál
Gondolta az öreg José,
Vasárnap délután.

Ki is küldte pályára
A legjobb tizenegyét,
Rooney s Mata nélkül is volt
Bőven csapategység.

Agresszív letámadás, agilis presszing,
Fél óra után jött is a fagyira a dresszing.
Volt a pályán iram, durvaság és nívó,
Nem is talált ellenszert rája Pocettino.

Letámadásaik hatásosak voltak,
Pogba, Ibra folyton Lloris felé loholtak.meme_2.jpg
A túloldalon a kén csak a kémcsőben maradt,
Eriksen lövései jelentettek csak reménysugarat.

Mkhitaryan okozta a legnagyobb veszélyt,
Ki is használta azt, hogy a csapat eszét
A portugál menedzser mögéje helyezte,
S Herrera indítását góllal befejezte.



Ezzel az 1-0-lal tért pihenőre a csapat,
Jobb játék, több helyzet, hazai akarat.
A folytatásban a vendégek is életre keltek,
Walker és Rose a támadásban a szélen segítettek.

Frissített is a menedzser, jött a támadó trió,
De eltaktikázta magát Mauricio,
Hisz Sissokonak a kezdetektől pályán volna helye,
Ki így szűri a támadást, és a csapat esze.

Érkezett még a fiatal Winks,
Majd később N’Koudou,
De a fölény nem szűnt,
Támadott a Manu.

Pogba küzdött, hajtott,
Nem lehetett fogni a franciát,
A második félidő derekán pedig
Szétforgácsolta a kapufát.

1frt2x.gif


Mindenki a másik ellen,
Angol hagyományt tisztelően,
Erőszakosan ágált,
Rose pedig nem tisztelte,
Egyenesen "eltüntette"
Mkhitaryan bokáját.

meme_4.jpg


Hordágyon hagyta el a pályát,
De gólokhoz a United ezután sem asszisztált,
Carrick és Herrera szűrték a középpályát,
Megfojtották a Spurs összes támadását.

meme_1.jpg


De Gea mindössze néhányszor tornázott,
Eriksen lőtt neki egy-két szép szabadot.
Ezen kívül a vendégektől nem sokra futotta,
Végeredmény: United-Tottenham: Egy-nulla.

 

meme_3.jpg

Hiány a madridi milliók mögött, elpazarolt tehetségek, marketing a tudás felett

Diego Simeone úgy fogalmazott 2016 májusában, a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája döntőt megelőzően, hogy Casemiro jelenti a legnagyobb veszélyt az ellenfélnél. Meglepően hangzik a kijelentés, miszerint nem a gólrekorderektől, vagy a nagyágyúktól félt az argentin menedzser, sokkal inkább taktikai szempontból közelítette meg a kérdést. És nem véletlen mondta, amit mondott. Látta ennek a srácnak a fejlődését, és azt, hogy Zinedine Zidane hogyan építi be őt fokozatosan a királyiak gépezetébe. Látta a teherbírását, a robotolását, a rombolását, és mindent, ami egy vérbeli védekező középpályásban megvan. Ez a poszt azonban közel sem volt mindig ennyire fontos ennél a klubnál. Vagy legalábbis nem akarták, hogy az legyen. De ma már tisztán látszik, hogy megfelelő szűrő nélkül akadozik a Real gépezete, és kevésbé jönnek az eredmények, a kupák. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Tény, hogy a Real Madrid a világ egyik legnagyobb vagyonnal rendelkező klubja. Milliós bevételek a mezekből, a sorozatok megnyeréséből, az eladott termékekből, stb. Ha millióid vannak, minőségre vágysz. Vagy mégsem? Ha nem látod a fától az erdőt, akkor lehet, hogy mégsem. Florentino Perez. A blancók jelenkori elnöke. Karakán egyéniség, mindig eléri, amit akar, kiváló üzleti érzékkel megáldott profi vezető. Másodjára ül a „trónon”. Első elnöksége 2000-2006-ig tartott. Ez alatt nem kisebb nevekkel gyarapodott a habfehérek társulata, mint David Beckham, Zinedine Zidane, vagy a brazil Ronaldo. 2003-ban érthetetlen módon nem hosszabbította meg a sikert sikerre halmozó spanyol szakvezető, Vicente del Bosque szerződését, mely további játékosok távozását idézte elő, mint például Claude Makelele vagy Fernando Morientes. Egy rendszer bomlása vette kezdetét. Oda se neki, majd veszünk másik védekező középpályást, csatárral pedig mindig bővelkedik az átigazolási piac! Igen ám, de előbbi távozásával egy érzékeny pont esett ki a csapatból, az egyensúly szempontjából.

A francia fal: Claude Makelele

4 év, bajnoki cím nélkül. Ez meglehetősen hosszú időszak egy olyan csapattól, akit a 20. század legjobb klubjának választottak, és az ezredforduló előtt 8 BEK, illetve BL címet, valamint megannyi bajnoki címet, és hazai kupát tudott magáénak. Azonban egyszer csak érkezett egy fiatal francia tehetség, és minden egy csapásra megváltozott. A spanyol tréner a 4-1-3-2-es rendszerben a védők elé helyezte a 27 éves, erős fizikumú középpályást, ami egyértelműen jó döntésnek bizonyult. A klub az első ilyen év végén bajnokságot nyert, Makelele kihagyhatatlan láncszemmé vált a gépezetben, a mérkőzések nagy részén szerepelt, a siker egyik kulcsa volt. A 2001-2002-es szezonban Bajnokok Ligáját nyert csapatával, majd a következő idényben ismét a hazai versenyfutás győztesei között tudhatta magát. Utóbbiban mindössze 4 vereséget szenvedtek, ha ő pályán volt, valamint a 48 mérkőzésen kapott 42 gól is rekordnak számított abban az időben. Miben volt az ereje? Ami egy védekező középpályást klasszis játékossá tesz. Határozott kemény belépők, magabiztos fellépés, pontos ívelések. Testalkata és bátorsága elősegítették a harmonikus védőmunkáját a hátsó alakzattal, kiválóan szűrt. Csírájában fojtotta el az ellenfelek ellentámadásait, sőt mindezt szabályosan tette. Három év alatt mindössze négy sárga lapot ítéltek neki. Kiérdemelte a szurkolók szeretetét. De akkor mi történt? A válasz:

makelele.jpg

                                                            Forrás: www.dreamteamfc.com

Florentino Perez.

Carlos Queiroz, José Antonio Camacho, Mariano Garcia Remón, Vanderlei Luxemburgo, Juan Ramón López Caro. 5 edző, akik egymást váltották gyors egymásutánban a habfehérek kispadján, mindössze két és fél év leforgása alatt, 2003 és 2006 között. Nyilvánvalóan látszott, hogy valami nincsen rendben. A trófeák olyannyira elkerülték ebben az időben a csapatot, hogy egészen 2007-ig kellett várniuk a szurkolóknak, hogy újra ünnepelhessenek. Ez alatt a Bajnokok Ligájában is csak a legjobb nyolc közé tudtak bekerülni. Biztosan a játékosok minősége csappant meg, gondolhatnánk. A valóság azonban egészen más. Az elnök rájött, hogy hatalmas butaságot követett el egy jó rendszer felbontásával, és egy magabiztos menedzser menesztésével, akit mind a játékosok, mind a szurkolók szívleltek. Mindezt azért, hogy kénye kedve szerint megvásárolhasson, akit éppen szeretne. A fentebb említett nevek mellett érkeztek még: Luis Figo, Sergio Ramos, Robinho, Júlio Baptista, Michael Owen, Esteban Granero, Antonio Cassano, Pablo García, és Thomas Gravesen, valamint sokan mások. A névsor első négy emberéből három csatárposztra érkezett, ebből is látszik, hogy Perez úr nagyon szeret és szeretett a góllövőkre nagy pénzeket áldozni, viszont annál kevesebbet költött a „kisebb nevekre”, és más posztok betöltésre. Emellett felelőtlenül nagy eredményt várt el, ehhez mérten túl rövid idő alatt, mind az újabbnál újabb menedzserektől, mind a játékosaitól. Azonnal. Ha két dudás sem fér meg, tizenegy világsztárral mit csinálsz? – tehették fel jogosan az edzők magukban, miközben a sajtó felé mindig minden rendben volt. Az igazolásokat az elnök intézte, a trénerek csak az edzéseket vezényelték, majd hebegtek-habogtak a konferenciatermekben. Talán a pénz őrjítette meg Florentinot, talán saját magában is folyamatosan csalódott, a lényeg, hogy az eredmények bizony nem jöttek. Legalábbis egészen Fabio Capello érkezéséig. Aki az olaszos eleganciával, és higgadtsággal vetett véget a sikertelenségnek. 2006 nyarán érkezett, 1 évet töltött a kispadon, és végre begyűjtött egy bajnoki címet a Madridnak.

 

capello.jpg

                                                             Forrás:www.penamadridista.hu

Forrás: Youtube

Mahamadou Diarra, a „szikla”.

Némiképp agresszívebb vonalon mozogtak a Madrid további védekező középpályásai Makelele után. Sikertelen próbálkozások után talált egy újabb értékes játékost a csapat, ugyanis ebben a 3 évben sem Javi Garcia, sem Rubén de la Red, sem Esteban Granero nem tudott kiemelkedőt alkotni ezen a poszton. Utóbbi kettő kölcsönbe is került a Getafe együtteséhez, ahol több játéklehetőséget kaptak, és éltek is vele. Graneronak pedig megadatott az, ami szívproblémák miatt Rubénnak nem, visszatérhetett klubjához. A fiatal Esteban Cambiasso is még csak ekkor bontogatta szárnyait, a 2005-ös Interbe igazolása után futott be jelentősebb karriert, itt kevés játéklehetőséghez jutott. Nem volt megállás, Perez ekkorra már a türelmetlenkedő szurkolók nyomása alatt is állt, mindamellett, hogy folyamatos baklövéseket követett el, és szórta a pénzt. Érezte, hogy rezeg a léc, le is mondott az elnöki posztról, helyét Ramón Calderón vette át. A vezetőedző továbbra is Fabio Capello. A középpályára a továbbiakban érkezett Emerson, aki korábban dolgozott együtt Capellóval, nem volt felhőtlen a viszonyuk már a Juventusnál sem, ezért itt is csak fél évet maradt, 2007 januárjáig. Valamint ide sorolhatjuk még a forrófejű Thomas Gravesent, a dán őrültet, aki a saját játékostársaira is veszélyes volt, még az edzésen is. López Caró 4-1-4-1-es rendszerében alapembernek számított, de talán heves temperamentuma miatt nem fért bele a „fehér balett” stílusába. 19 sárga lapot kapott a Madridban töltött 34 mérkőzése alatt, majd 2006 augusztusában szépen csendben eltávozott. Volt viszont egy mali fiatalember, egy bizonyos Diarra, aki alapember volt Capello 2 szűrős rendszerében, de a sikerhez a gólok is kellettek, előrefelé is változtatni kellett, Gutival pedig támadóbbá vált a játék. Ez meg is hozta a hőn áhított bajnoki címet, a sors furcsa fintora, hogy a mindent eldöntő Mallorca elleni utolsó mérkőzésen mégis Mahamadou fejelte a három gól egyikét, amivel elvitathatatlan érdemei vannak az aranyérem megszerzésében. A meccs legjobbjává is választották. Mindamellett, hogy gyorsan ki lehetett hozni a sodrából a levegőben ő volt az úr, ütközött, rombolt, ha kellett, ikonikus alakjává vált a Real Madridnak. Egy évvel később is bajnoki aranynak örülhetett, Bernd Schuster is kedvelte, 29 meccsen lépett pályára, ezalatt mindössze 4 sárga lapot kapott. Úgy tűnt tehát, hogy a dolgok megoldódtak, a „galaktikusok” után is van élet, ha ésszel rakják össze a csapatot, nem pénzzel.

diarra.jpg

                                                                        Forrás: article.wn.com

A barcelonai hegemónia

Hiába volt azonban rendben a középpálya Sneijderrel, Gutival, Gagoval, Robbennel. Hiába volt az előző évekhez képest a német szakember „rekord ideig” a kispadon, ennyi idő nincs. Az eltelt 4-5 év alatt az FC Barcelona nagyon tudatos átigazolási politikát folytatva, és egy profi edzőt a kispadra helyezve, elindított valami olyat, aminek a mai napig csodájára jár a világ. Josep Guardiola és csapata olyan magabiztossággal építette be a klub fiataljait a katalán gépezetbe, hogy 2008-tól hengereltek a gránátvörös-kékek. A 4 bajnoki cím, a 2 Bajnokok Ligája, és a többi spanyol trófea begyűjtése mindössze 4 év alatt elképesztő eredménynek számított. Perez utódja rögtön próbálta is edzőváltással orvosolni a problémát, azonban sem Juande Ramos nem tudott csodát tenni a rábízott 1 év alatt, sem Manuel Pellegrini nem tudta hozzásegíteni a királyiakat egyetlen serleghez sem. Mindeközben az ősi rivális szárnyalt. Valami nagyon szélsőséges, és különleges ellenszerre volt szükség. Egy speciális emberre. Magára a „Special One-ra.

José Mourinho és Manuel Pellegrini – megtörik a jég.

A halálos kontrajáték kialakítója, Mesut Özil, Khedira, és Di María szállítója, a Barcelona hegemóniáját megszakító portugál menedzser. Temperamentumát, és alattomos módszereit nem kell bemutatnunk, azonban egy ilyenfajta gatyába rázás nem ártott az öltözőben, és bár nem ennek a szemléletnek kell a királyiak központjában lenni, azonban a kudarcokból, és a gödörből csak egy radikális lökéssel indulhatott el felfelé újra a csapat. Mint ahogy az a csapat hagyományaira jellemző, Mourinho sem a védekezéssel törődött. Legalábbis ekkor még nem. Kért magának világklasszisokat, a pénz sosem volt akadály, ő pedig egy idő után szállította az eredményeket. Azonban az öltöző harmóniája is nagyon fontos a sikeresség receptkönyvében. Ami viszont elvitathatatlan a portugál edzőtől, hogy megtalálta a Barcelona ellenszerét, és 2012-ben megnyerte a spanyol bajnokságot, ami úgy kellett a Real szurkolóknak, mint egy falat kenyér. A Guardiola féle Barcelona az első 5 alkalommal legyőzte a madridiakat, köztük két nagyon súlyos vereséget mérve rájuk. A barcelonai 5-0, és a madridi 2-6 sem igényel különösebb kommentárt. Az első pontszerzésre 2011 áprilisáig kellett várnia a blancóknak, ahol is bajnoki mérkőzésen értek el 1-1-es döntetlent, majd négy nappal később a spanyol kupa döntőjében, már Cristiano Ronaldoval a fedélzeten le is győzték a katalánokat, hozzátéve, hogy a rendes játékideje ennek a mérkőzésnek is csak döntetlennel zárult.  A fentebb említett érkezők miatt a Getaféből visszatérő Granero csak epizódszerepet kapott, mert ugyan 2009-től 2012-ig az együttesnél volt, többnyire a padot koptatta. Úgy, ahogy a második Diarra, Lassana is. Benne több potenciál volt, mint társában, valamint a névrokona Mahamadou sérülései miatt egyre több lehetőséget is kapott. Kellemetlen ellenfél volt, csípett, karmolt, harapott, tette ezt mégis szabályosan, azonban 2010-ben sarlósejtes vérszegénységet diagnosztizáltak nála, amely miatt veszélybe kerül pályafutása, és egyre kevesebb lehetőséghez jutott, 2012-ben az Anzsihoz igazolt. Így hát a középpálya gerincét a Pellegrini idején érkező korábbi liverpooli passzmester Xabi Alonso, illetve a későbbi német világbajnok Khedira alkották. Utóbbi nem nyújtott olyan teljesítményt, mint a társa, viszont a visszatérő Mahamadounál rutinosabb volt, ezért esett rá a választás. Csendesen robotolt, a mezőnymunkája volt kiemelkedő, így Xabi Alnoson, Di María, Modric, vagy éppen Özil is szabadabban játszhatott a támadó harmadban. Ismét győzött a marketing, az eredmények elmaradtak. S bár Mourinho megkapta, akiket akart mindhiába. Kaká, Ronaldo, Higuaín, vagy Benzema. Emellett a védelem is a balhékról volt híres, az egész világ megbélyegezte Sergio Ramost, Pepét, vagy Arbeloat, Raúl Albiolt. Utóbbi kettő minőségben talán tényleg elmaradt a madridi színvonaltól, azonban az öltözőbeli hangulat és Mourinho olykori aljas taktikái a pályán csapódtak ki, méghozzá az agresszivitásban. Ekkor már 10 év telt el anélkül, hogy a Real Madrid komolyabb tényező lett volna a Bajnokok Ligájában. Ezt sem nézték jó szemmel. Emiatt is, illetve a 3 év alatt begyűjtött kevés trófea miatt is döntött úgy a vezetőség, hogy elbocsájtja a Special One-t. Érkezett viszont egy újabb olasz mester, Carlo Ancelotti.

mourinho.jpg

                                                                         Forrás:www.futaa.com

A siker újra kilátásban – összeért a gárda

A 2013-as edzőváltás jóval eredményesebb érát hozott a Real Madrid számára, összeszoktak a játékosok, és kialakult egy speciális 4-3-3-as rendszer, (ekkor még szűrő nélkül), és ami a legfontosabb, nyugalom honolt az öltözőben, Pepe és Ramos egyre inkább összekovácsolódott, az harciasság kiéleződött, ami viszont már nem szabálytalanságokban mutatkozott meg. A támadók közé megérkezett Gareth Bale, összeállt a Benzema-Cristiano-Bale trió, akik futószalagon szállították a gólokat. Hol Xabi Alonso, hol Khedira intézte el a piszkos munkát a középpálya hátsó felében, míg Modric, Isco, James, Özil és Di María pedig a helyzetek kialakításáért voltak felelősek. A 2014-es esztendő 4 trófeát hozott, köztük a hőn áhított tizedik BL címet, spanyol kupagyőzelmet, szuperkupát, és klubvilágbajnokságot. A probléma, mely körül vizsgálódunk nem oldódott meg, mindössze több volt a lőtt gól, mint a kapott. Jöttek tehát az eredmények. Veretlenségi rekordok dőltek meg, gólrekordokkal karöltve. Azonban némiképp meglepően a 2014/2015-ös szezon mégis serlegmentes maradt, és minden madridista legnagyobb meghökkenésére Florentino Perez komolyabb indoklás nélkül, hálátlanul bocsájtotta el Ancelottit. Az ő edzősége alatt érkezett Asier Illarramendi, a fiatal spanyol, 2013-2015-ig volt a csapatnál, azonban nem nyújtott kiemelkedőt, és rutintalansága miatt fejlődés céljából kölcsönadták a Sociedadnak, akkor még mindig csak 25 éves volt. Közel 40 mérkőzésen szerepelt a 2 év alatt, de kevés meccsen hallhattuk a nevét, jobbára cserejátékos volt. Így hát gyakori volt a Kroos-James-Isco, vagy a Modric-James-Kroos középpálya, melyből egyértelműen látszik, hogy Sami Khedirára és Illarramendi helyett, általában Kroos, valamint Xabi Alonso volt a védekező középpályás szerepkörbe kényszerítve, továbbra is korlátozva ezzel valódi képességeik kibontakozását. Ha kijött a lépés, a sztárok brillíroztak, ha nem ment a játék, nem is volt opció a védekezést erősíteni. Ez is okozhatta, hogy a következő szezonban nagyon látszódott a rövid kispad, és annak minősége, hiába az őszi 32 meccses veretlenségi széria, májusban trófea nélkül maradtak. Perez pedig lépett.

decima.jpg

                                                              Forrás: www.madridista.hu

A jelen reménysége – Casemiro

A Zidane éra alapköve, a brazil csiszolódó gyémánt még mindig csak 24 éves. 2013-ban érkezett hazájából, a Sao Paulobol, néhány meccsen szavazott neki bizalmat mindössze Carlo Ancelotti. Fiatal volt még ahhoz, hogy ekkora felelősség alatt teljesítsen. Ebből kifolyólag kölcsönjátékra került a Portohoz, ez pedig egy tökéletes döntésnek bizonyult, az egy év alatt a portugál együttes alapemberévé nőtte ki magát, folyamatosan fejlődött és kialakította sajátos stílusát, amely a Makelele időket idézi, a szurkolók is ezt látják benne. Harciassága, és teherbírása határtalan, nem könnyű lerázni a támadóknak magukról, valamint hihetetlen ütemérzékkel akasztja meg a támadó középpályások indításait, az utolsó pillanatig kivár. A Portonál felszedett néhány kiló izmot, egy igazi „tank” vált belőle. A vezetőség végig figyelemmel követte fejlődését és 2015 nyarán visszahívta Casemirot a Real Madridhoz. Rafael Benítez azonban Kovacicot favorizálta vele szemben, illetve folytatta a nevek alapján történő kezdőcsapat-összeállítást. Benítezt is maga alá kerítette Perez hatalma, az volt a kezdőcsapatban, akit ő szeretett volna. A spanyol edző a liverpooli sikertörténete óta nem igazán tudott kiemelkedőt nyújtani, és a Real Madridinál jelenlévő hatalmas nyomást sem volt képes jól kezelni, nem is beszélve az öltözőről. Több játékos nem értett vele egyet a formációban, és az eredmények sem jöttek, olyannyira nem, hogy volt időszak, amikor a fehérek tartósan, fordulókon át a bajnokság harmadik helyén tanyáztak. Perez ismét rádöbbent, hogy hatalmas hibát követett el, mihamarabb szerette is volna orvosolni ezt. Sokak meglepetésére az eddigi edzői munkában kevés tapasztalattal bíró korábbi klasszist, Zinedine Zidanet ültette a kispadra. Ez hatalmas előnyökkel járt, amelyek fél éven belül meg is mutatkoztak, ugyanis a Real Madrid eme kaotikus szezon végén megnyerte a tizenegyedik BL címét. Mivel néhány éve még ő is játékos volt, tökéletesen ismerte az öltözőt, és a körülményeket. Ráadásul Carlo Ancelotti segédedzőjeként dolgozott 2014-ben. Kinevezése hatalmas tiszteletre adott okot az öltözőben, mellyel a kedélyeket is megnyugtatta, és a Real Madrid a bajnokság végére a tizenkét pontos hátrányából tizenegyet le is faragott. A szurkolók szeretetéért sem kellett megharcolnia, játékosként mindent letett az asztalra, ami csak elvárható. Tapasztalataiból kifolyólag tökéletesen tudta, hogy az összes rendszer csak akkor működik, ha a védekező középpályás posztja is be van töltve. Neki is fogott egy új felállás kialakításának, és tökéletesen balanszírozza a kissé kapzsi elnök, és a játékosok viszonyát. Nyugalmat és profizmust sugárzott és sugároz a pálya széléről. Elsők között volt azon kérése, hogy Casemirot hozzák vissza a kölcsönből, s miután ez megtörtént meg is adta neki a lehetőséget. A kis brazil pedig olyannyira élt vele, hogy azonnal bizonyította képességeit a „nagyszínpadon” is. Zidane érkezése óta több, mint negyven mérkőzésen csak két vereség szerepel a csapat neve mellett, a mérkőzések jelentős többségében pedig a brazil a pályán van. Mindamellett, hogy Carvajallal és Marceloval olyan alapkövekkel bővült a védelem is, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. De kétség kívül a kapott gólok nélküli meccsek 90%-ában Casemiro is pályán volt.

casee.jpg

                                                            Forrás:www.ifunny.co, zezo cartoons

Az Atletico és a Barcelona elleni átkok is megtörtek, Zidane megdöntötte Carlo Ancelotti harminckét meccses veretlenségi szériáját, és minden csapat ellen sikereket ér el. Két veresége van, egy Atletico Madrid elleni és egy Wolfsburg elleni. A matracosok ellen vereség a Bernabeúban, a három ellenük lejátszott meccsből, illetve egy Bajnokok Ligája negyeddöntő, a németek ellen, mely párharcban a továbbjutást a vereség ellenére is könnyed három gólos győzelemmel abszolválta az együttes a visszavágón. Továbbá máris egy döntetlen és egy győzelem a Barcelona ellen, mindkettő idegenben. Úgy tűnik tehát, hogy a történelemben először az edző személye, a klub politikája, és a játékosok összhangja is a lehető legjobb a Real Madridnál. Minden adott a következő bajnoki címhez?

infografikon.jpg

                                                                Forrás: http://hu.sfstats.net/soccer/leagues/106_Primera_Division/teams/1680_Real_Madrid

További források: http://www.managingmadrid.com/2016/3/7/11166056/why-real-madrid-needs-a-cdm

http://www.realmadrid.com/en/about-real-madrid/honours/football

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Real_Madrid_C.F._managers

Wikipedia, Eredmenyek.com, Youtube, Sofascore, Soccerbase, Worldfootball.net

Tiszta testben tiszta lélek

Tiszta testben tiszta lélek

 

Tiszta test és tiszta lélek. Két dolog, melyek elsőként eshetnek áldozatul azon a küzdőtéren, ahol az élsport elkezdődik. A sportnak az öt karika értelmében többek között a sportszerűségről, munkaerkölcsről és nemzetek összekovácsolásáról kellene szólnia, manapság mégis egyre több hangsúly kerül az alvilág részleteiben megbúvó ördögre.

Egy hivatásos sportoló karrierje során előbb vagy utóbb elér arra a szintre, ahol a tehetsége és a szorgalma önmagában már nem elég. Ekkor két opció kínálkozik számára: elfogadja, hogy elérkezett teljesítőképességének határához, vagy olyan szerekhez folyamodik, amelyek elfeledtetik vele, hogy valaha volt más választási lehetősége is.

Miért is lepődünk meg?

Ha jobban belegondolunk, ma már egy hétköznapi hobbifutó sem képes teljesítményfokozó nélkül elmenni kocogni. Ott van a zsebében az energiazselé, a kulacsában pedig lötyög az izotóniás ital. Természetesen ezek közvetlenül nem számítanak doppingszereknek, de céljuk mégis ugyanaz, mint a tiltólistás társaiknak: segítenek fizikai teljesítőképességünk határait átlépni anélkül, hogy észrevennénk, illetve tartósan kiszélesítik azt.

Ezek után mégis meglepetésként ér bennünket és felháborodunk, ha azt olvassuk a reggeli újságban - miközben az ízesített fehérje shake-ünket iszogatjuk a reggeli kocogás után -, hogy kedvenc sportolónkat megfosztották legutóbbi bajnoki címeitől, mert bebizonyosodott róla, hogy olyan szerek segítségével érte el eredményeit, melyek nem a helyi táplálékkiegészítő boltban kaphatóak.

Lényegében az élsportoló is majdnem ugyanolyan sportoló, mint a hobbifutó, annyi különbséggel, hogy ahogy a sportot, úgy a szerek szedését is magasabb szinten űzi, más boltban vásárol, illetve amíg a kocogó egy kisebb vagyont ad az étrendkiegészítőkért, addig ő egy nagyobb vagyont kap azért, ha szed valamit.   

Évezredek óta

A tiltott teljesítményfokozást már az ókori sportolók is előszeretettel alkalmazták jobb eredmények reményében. Az ő doppingszereik még nem lombikokban készültek, hanem különféle állati és növényi eredetű készítményeket fogyasztottak. Az idő múlásával megjelentek az ópiumok, melyeket a tudat-cselekvés-hangulat módosítása mellett a fizikai eredményesség fokozására is fogyasztottak. Bár ekkor ezt még inkább hívták drogozásnak mint mai értelemben vett doppingolásnak. A változást az az 1960-as római eset hozta meg, ahol egy kerékpáros holtan esett le bicikliéről. Ennek következményeként vezették be 1966-ban a sportolók rendszeres ellenőrzését és állította össze a Nemzeti Olimpiai Bizottság (NOB) a tiltott anyagok listáját, mellyel párhuzamosan megszületett a doppingolás mint fogalom. Az 1968-as mexikói olimpiától kezdve folyamatosan vizsgálják az atlétákat a versenyek előtt és után egyaránt. A tiltások és az óriási veszély ellenére mégis egyre többen élnek velük, és a tudomány fejlődésével a tiltott szerek skálája is egyre színesebb.


doping_1.jpg

 

Örök dicsőség akciós áron

Ahogy az egyes népcsoportoknál eltérő hagyományok léteznek, úgy az egyes sportágaknál is különbözőek a doppingolási szokások. "A dopping főként azokon a területeken érvényesül, ahol az erőnek, a gyorsaságnak, az állóképességnek kiemelt szerepe van. Ezért a kerékpár, az atlétika, a súlyemelés és az úszás a legfertőzöttebb sportágak" - mondja Dr. Bakanek György doppingszakértő, a magyar birkózók sportorvosa. Ezt végiggondolva már nem is olyan nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy miért van több bukott sportoló a súlyemelők, mint az íjászok között.

A szakértők 9 különböző csoportba sorolják az egyes szereket és módszereket hatásuk alapján:

  1. Fáradság redukálása
  2. Légzés, keringés élénkítése; stressz- és görcsoldás
  3. Izomtömeg növelés, teljesítményfokozás
  4. Fájdalomközpont bénítása
  5. Fizikai erő fokozása
  6. Állóképesség növelése
  7. Regenerálódást gyorsítása
  8. Munkavégzés növelése
  9. Pszichés tehermentesítés

A lehetőségek listája hosszú, a legtöbben mégis azokkal az eljárásmódokkal élnek, melyek az anyagcserét és a keringést manipulálják. pozitívan.

De mégis mi az,amiért  képesek kockára tenni a versenyzők karrierjüket, egészségüket, akár életüket? A válasz egyszerű: az örök dicsőségért. Aki akár csak egyszer is a címlapra kerül valamilyen kiemelkedő eredménnyel, amely világszinten is megállja a helyét, az ha máshol nem is, a sorok között biztosan halhatatlanná válik. Nem beszélve a szponzorok, reklámügynökök és más támogatók tömegéről, akik ezután majd megrohamozzák az éppen ügyeletes hőst különféle, jobbnál jobb ajánlatokkal. Persze nem szabad megfeledkezni a sportoló lelkéről sem, melynek az így kialakult helyzet hízelgő és imponáló. A virágesőtől és a reflektorok fényétől azonban észre sem veszi, hogy eladta a lelkét az ördögnek.

A doppingolásnak azonban ára van. Amellett, hogy iszonyatos pénzösszegeket emésztenek fel, amellett komoly és súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek, melyeket sok esetben utólag már nem tudnak visszafordítani. Májkárosodás, szívkárosodás, erek roncsolódása, hajhullás, impotencia - csak néhány azok közül a megbetegedések közül, melyekhez kedvezményes áron juthat az ember, ha élsportolói évei alatt betelik doppingolását számon tartó kuponfüzete.

Igény szerint

Viszont van egy pont a történetben, ahol a néző ha nem is tudatosan, de igényt tart a "mesterségesen előállított" sportolókra. Olyanok, mint az ókori Róma gladiátorjátékainak szurkolói. A közönség itt sem azokra a harcosokra kíváncsi, akik már elérték korlátaikat, végleg kimerítették forrásaikat, és kiestek az előfutamokban, hanem azokra az összecsapásokra vár, ahol már a szó szerint emberfeletti fizikummal és képességekkel rendelkezők mérik össze erejüket. Az nem állítja fel a tévé előtt a puha kanapéba süppedt érdeklődőt, ha valaki 10 méterre löki el a súlygolyót vagy 60 másodpercet úszik 100 méter háton. Ha viszont felbukkan valahonnan egy futó, aki majdnem 19 másodperc alatt képes 200 méter futni, vagy jön valaki aki 590 körös teljesítménnyel nyeri a sportlövészetet, akkor arra azért már felkapja az ember a fejét és izgalmában talán még talpra is ugrik. Ebből következik, hogy ha nincsenek olyan sportolók, akik nem mindennapi teljesítményükkel - érje ezt el tisztán vagy valamilyen teljesítményfokozóval - képesek erős impulzusokat okozni a nézőknek, akkor azok előbb vagy utóbb eltűnnek. A nézőszám csökkenése viszont nem tesz jót sem az adott sportágnak, sem a reklámüzletnek. Ahol nincs néző, ott nincs szponzor. Az a sportág pedig, ami mögött nincs jelentős nézői és támogatói háttér, az veszít értékéből.

A publikumot mindaddig nem foglalkoztatja a doppingolás esetleges ténye, amíg nem olvas róla a reggeli hírlap címoldalán vagy az nem robban az arcába exkluzív hírként a Facebook-on. Feltételezhet, hitetlenkedhet, vagy gyárthat összeesküvés elméleteket, de csak akkor lesz igazán csalódott, felháborodott, amikor a médián keresztül értesül, hogy a tegnap piedesztálra emelt hősének a neve alatt ma már roskadozik a dicsőség.

Bukott hős(jelöltek)

Minden idők legismertebb doppingbotránya Ben Johnson 1988-as szöuli esete, amikor is az 100 méteres síkfutás olimpiai döntőjében 9,79 mp-cel óriási világcsúcsot futott. A kanadai sprintert csak két napig ünnepelte a világ, mert az olimpiát követő doppingteszten pozitív mintát adott. Szervezetében sztanazolt, azaz egy olyan szteroidot találtak, mely segíti az izomtömeg gyors növekedését. Reakciójával semmi újat nem mutatott, ugyanúgy reagált mint minden más bukott sportoló: "nem tudtam róla, valaki megvezetett". Az esetet követően Johnsont két évre eltiltották, ám visszatérését követően sem tudott ellenállni a szerek és az örök dicsőség csábításának. 1993-ban újabb pozitív tesztet produkált, így örökre eltiltották a versenyzéstől. Később bevallotta, hogy már szöul előtt 8 évvel doppingolt, és állítja, hogy abban a döntőben 8 atléta közül 8 használt valamilyen tiltólistás szert. A sprinter végül elérte célját, világhírű lett....azóta is a sport bemocskolójaként tartják számon.

 

Ben Johnson botrányát talán csak Lance Armstrong esete tudja megközelíteni. A kerékpárversenyzőt a sportág élő legendájaként tisztelték eredményei alapján. Az elismerést csak növelte a tény, hogy Armstrong mindezt egy harmadik stádiumú rákbetegségből felépülve tudta elérni. Vesztét végül önzősége okozta. 2009-es visszavonulását követően 2012-ben újra kerékpárra szállt, ami után az Amerikai Doppingellenes Ügynökség komoly doppingvádakkal illette meg, és megfosztották az összes 1988 óta szerzett eredményétől, köztük a 7 Tour de France győzelmétől. Armstrong később bevallotta, hogy valóban doppingolt, az összes eredményét valamilyen tiltott módszer használatával érte el. Elmondása szerint 5 különböző eljárást is kipróbált, köztük a vérátömlesztést és az EPO-t, amely a egy fehérje típusú hormon és manapság a legelterjedtebb a sportolók körében.

lancearmstrong02.jpg

(7 győzelem, 5 doppingolási mód)

Azt gondolnánk, hogy ahogy minden másnak, úgy a doppingolásnak is van határa. Azonban az utóbbi évben bebizonyosodott, hogy ez nincs így. Az idei olimpián egy teljes orosz delegációtól tagadták meg az indulás lehetőségét, mert kiderült, hogy az országban szinte külön sportággá nőtte ki magát a doppingszerek fogyasztása. 2014-ben az Orosz Antidopping Csoport egyik munkatársa egy német televíziónak adott interjújában beszélt arról, hogy az orosz atlétikában szisztematikus doppingolás folyik. Itt már nem egy ember vagy egy csapat mögé sorakozott fel egy "szakmai" stáb, hanem egy teljes szövetség mögé.  Az eset kapcsán a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 68 kvótát szerzett atléta indulási jogát vonta vissza.

 

Határtalan küzdelem

Az elit sportolók nyomában napról napra, versenyről versenyre vérvételi tűvel és vizeletes pohárral a kezükben loholnak az ellenőrök, az esetek többségében mégsem tudják rájuk bizonyítani az illegális teljesítményfokozást. Legalábbis nem azonnal. Ennek több oka van, de a legkiemelkedőbb az, hogy a doppingolókat segítő orvoscsoportok és laboratóriumok sokkal előrébb járnak ebben a tudományágban mint az ellene fellépők. Mire az antidopping csoport azonosít egy általuk újnak titulált szert vagy eljárást, és felveszi azokat a tiltólistájára, addig a sportolók mögött álló teamek már megváltoztatták az adott anyag összetételét, és az eljárás módját, így a továbbiakban már nem kérhetőek számon sem ők, sem "teremtményeik".

 

d.jpg

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) által közzétett adatok alapján jól látható, hogy ahogy telnek az olimpiai ciklusok, úgy növekednek az eltiltások számadatai is. Míg Sydney-ben alig több, mint egy tucat sportolót kellett diszkvalifikálni, addig 12 évvel később, Londonban már több, mint fél száz bajnokjelöltnek kellett szégyenkeznie doppingvétsége miatt.

A doppingolás jelenségének megszüntetésére szinte semmi esély. Egyre kevesebben tudnak ellenállni azoknak a szereknek és eljárásoknak, melyekkel az utópisztikus elképzelések realitássá válhatnak. Ha megfelelő hátteret alakítanak ki egy potenciális bajnokjelölt mögé, akkor minőségi és precíz (de piszkos) munkával és egy kis szerencsével soha nem fog tudomást szerezni a világ arról, hogy ki és hogyan esett kísértésbe. A kérdés így már csak az marad, hogy ilyen múlttal és jelennel milyen jövő vár a sportvilágra? Meddig tud hiteles maradni a sportoló és maga a sportág az emberek szemében?  

 

 

 

 

Antonio Conte: Anglia futballforradalmára

Az angol nyelvtudása még nem tökéletes, de a 47 éves olasz menedzser már beilleszkedett a Premier League közegébe. Feltámasztotta a morálisan halott Chelseat egy olyan taktikával, melyet a szigetország labdarúgásában eddig test idegennek véltek. Taktikai ellenreakciók már vannak, érdemleges eredmények viszont még nincsenek.

story_title-244-large-1024.jpg

A kép forrása: thelab.bleacherreport.com

Bár a 3 védős formáció - számos alapvető futball-tényezőhöz hasonlóan - Angliában született meg, ez a taktika teljesen idegenné vált az ország labdarúgása számára, a válogatottban és a bajnokságban egyaránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem alkalmazzák. A közelmúltban Louis van Gaal próbálta 3-5-2-es taktikáját áttelepíteni a holland válogatottból a Manchester Unitedbe. Ám ami az Oranje-nál VB-bronzérmet hozott a konyhára, az a Premier League-ben hiábavaló identitáskeresést eredményezett. A hadrend jeles képviselőjének számít Brendan Rodgers is, aki még a Liverpoolnál kísérletezett a 3-5-2-vel és a 3-4-3-mal. Utóbbival 2014 decembere és 2015 márciusa között produkált egy 13 meccses veretlenségi sorozatot. Megemlíthetjük a közelmúltból még Roberto Martinezt, aki az Evertonban és a Wiganben játsztatott 3 középhátvédet, vagy még ott van Steve Bruce és a Hull City-je. Mindezen taktikai húzások azonban eltörpülnek amellett, amit egy fanatikus habitusú Lecce-i úriember ötletelt ki Dél-Londonban, ráadásul szezon közben.

Ifjúkor, játékos karrier

05cal05f2_mediagallery-page.jpg

 16 évesen már a felnőttek között játszott

A kép forrása: italianfootballdaily.com

Conte már tinédzserként a ’calcio’ mentalitásával szimpatizált. Platini és Maradona itáliai jelenléte ellenére a híres neves ’catenaccio’ képviselőire, elsősorban Marco Tardellire és Giuseppe Furillora nézett fel. Meghatározó élmény volt számára Olaszország 1982-es VB-győzelme, amit a Squadra Azzurra az utóbb említett játékfilozófiával ért el. Conte „hősei” a Juventus játékosai voltak, így egy pillanatig sem volt kérdés, melyik lesz a kedvenc csapata. Nagyon fiatalon kirajzolódott már a labdarúgáshoz való hozzáállása: fáradhatatlanság, szenvedély, akaraterő. Ezen erényeknek köszönhetően 1985-ben leigazolta Lecce városának csapata, ekkor 16 éves volt és már ebben a szezonban bemutatkozott a felnőttek között.

Az új évtizedben aztán gyermekkori álma vált valóra: 1991-ben megvette a Juventus. Kezdeti nehézségeket követően meg nem hazudtolva önmagát a csapat vezéralakjává vált. Messze nem volt olyan technikás, mint csapattársa, Roberto Baggio, de karizmatikus személyiségével ugyanakkora vezérré vált a Zebráknál, mint az aranylabdás támadó. 1994-ben aztán a címeres mezt is magára ölthette. Az USA-ban megrendezett VB-n ugyan mindössze 2 meccset játszott, az akkori szövetségi kapitánytól, Arrigo Sacchitól így is rengeteget tanult elmondása szerint. Conte a futball igazi megszállottja. Erről már ekkor tanúbizonyságot tett. Amíg a csapattársak lazítani akartak, s pont nem foglalkozni a focival, addig ő folyamatosan az edzővel társalgott. Játékos karrierje aztán tovább csúcsosodott 2 évvel később, mikor a BL-t is megnyerte. Ez volt az utolsó komoly sikere.

antonio-conte-1024x768.jpg

Játékosként is igazi vezéregyéniség volt

A kép forrása: foxsportsasia.com

13 évet töltött a Juventusnál, ezalatt olyan emberek keze alatt játszott, mint Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi és Carlo Ancellotti. Csupa-csupa győztes és személyiség egy olyan klubnál, ahol a siker lételemi kérdés. Az olasz középpályásnak ennél jobb alma matert nem is lehetett volna kitalálni. Voltak azonban fájó pillanatok is ebben a korszakban. 2000-ben a Juve az utolsó fordulóban bukta el a Scudettót (olasz első osztály trófeája), majd az olasz válogatott arany góllal kapott ki a franciáktól az EB-döntőn. Előbbi miatt 5 napig nem aludt, ez a két kudarc is meghatározó pont lett mentalitásában. 2004-ben aztán abbahagyta játékosként a futballt és szinte rögtön edzői karrierbe kezdett.

Itália ura

Rövid tanulmányi kitérőt (Foggia-i egyetem: sporttudomány) követően Sienában került először „közel a tűzhöz”, Luigi De Canio segítőjeként. 2006-ban aztán elindult a maga útján. Első munkáját Arezzo-ban kapta meg, ám az akkor másodosztályú gárdánál messze nem felelt meg az elvárásoknak és két hónap után már lapátra is tették. Conte ekkor elhatározta, hogy még szüksége van ismeretszerzésre, így a hollandiai Alkmaar-ba utazott, hogy magától, Louis van Gaal-tól tanulhasson. Ezt követően jöttek a kiemelkedő eredmények az évtizedben. Újabb Arrezzo-i kitérő után a Bari csapatából másfél szezon alatt csinált másodosztályú bajnokot, 2009-ben. Már ekkor felkeltette a Juventus érdeklődését, ám Torinóban mégsem rá, hanem egy másik korábbi játékosra, Ciro Ferrarára esett a választás. Ezalatt Conte a Bergamo-i Atalanta csapatát irányította, immáron a Serie A-ban, de a következő szezon januárjában felállt a kispadról a nagyon gyenge eredmények miatt. 2010 nyarán az akkor kieső Sienához tért vissza. Igazi megváltó lett a dél-olasz városban: bezsebelt egy újabb Serie B-győzelmet, majd bent is tartotta a csapatot az első osztályban, a 2010/11-es idényben. Ez idő tájt a Juventus zsinórban két alkalommal is a 7. volt az élvonalban, ami messze elmaradt a klub hagyományaitól. Giuseppe Marrotta, az „új” sportigazgató nem is habozott tovább, visszahozta Contét az „Öreg hölgy” kötelékeibe.

De miért is rá volt szükség? Miért nem próbált meg az Agnelli-család egy sztáredzőt Torinóba csábítani? Nos, azért, mert Antonio Conténak is ugyanannyira érdeke volt, hogy a Juventus újra a régi fényében tündököljön, mint a csapat drukkereinek. A futballról alkotott mentalitása nem változott, csak a szerepköre lett más. Futballfilozófiája nem egy, vagy akár két taktikai hadrenden alapul. Hanem azon, hogy játékosaitól ugyanazt a szenvedélyt és áldozatkészséget várja el, amilyennel ő is rendelkezett futballistaként, és amilyennel az edzői szakmába is belevetette magát. Ez az attitűd a fáradhatatlanság és a nagy mennyiségű futómunka igényében nyilvánul meg. Első konkrét taktikája a 4-2-4-es felállás volt a kisebb csapatokban. A Juvéban is próbálgatta ezt, nem sokkal a szezonkezdet után viszont úgy érezte, 3 legjobb középpályása, Arturo Vidal, Claudio Marchisio és Andrea Pirlo közül mindegyiket egyszerre érné meg a legjobban játszatni. Döntése elképesztő következményekkel járt. Egyrészt, irányítása alatt Pirlo másodvirágzását élte. Másrészt, és ez még jelentősebb, első szezonjában veretlenül lett bajnok a Juventus-szal. A 2011/12-es diadalt még további kettő ’Scudetto’ követte, mialatt Vidal és egy később leigazolt Paul Pogba is világsztárrá vált. Conte a Zebrák jelenleg is fennálló olaszországi hegemóniáját alapozta meg. A nemzetközi áttörés azonban elmaradt, úgy érezte minden tőle telhetőt megtett, ezért 2014 nyarán lemondott.

giocatori-della-juve-326587.jpg

"Torinó Dárdai Pálja"

A kép forrása: dagospia.com

Még ebben az évben elfogadta az Olasz Labdarúgó Szövetség felkérését és vált a Squardra Azzurra szövetségi kapitányává. Karrierjének e periódusában kísérletezett talán a legtöbbet. Nagyon későn találta meg azt a keretet és sémát, melyben fixen megbízott. Egy-két váratlan eredménytől eltekintve, veretlenül, „csont nélkül” abszolválták a kvalifikációt. A válogatottat azonban ennek ellenére is kritizálták és lesajnálták az idei EB előtt, mert hiányzott, vagy éppen hiányoztak a hagyományosan legendás játékosok a keretből. Tetézte a már-már lenéző megítélést, hogy két kreatív középpályás, Marchisio és Marco Verratti sérülés miatt maradt távol a kontinenstornától. Conte azonban fanatizálással, motivációval és a játékosok képességeinek észrevételével kompenzálta világsztárok hiányát és rakott össze egy igazi csapatot. Csoportmeccsen legyőzték Belgiumot, kiejtették a legjobb 16 között a címvédő spanyolokat, a németek pedig csak tizenegyesekkel tudták elütni őket az elődöntőtől. A kiesés után távozott pozíciójából. Nem a vezetőség elégedetlensége miatt, hanem azért, mert már tavasszal eldőlt, hogy új országban fog szerencsét próbálni. A világ legjobb bajnokságának tartott Premier League-ben, a Chelsea menedzsereként.

"Az energia nem vész el, csak átalakul"

A londoni Olasz meló

 Bár Conte edzői szempontból még mindig karrierje elején van, nagyon úgy fest, megbízatásai azt a célt fogják szolgálni, hogy hitet és motivációt hozzon vissza egy morálisan szétesett, önmagát borzasztóan alulmúló csapatnak. Chelsea-beli küldetésének is ez lehet a célja, hiszen a londoni kékeknél minden volt tavaly, csak csapategység nem. José Mourinho „elvesztette az öltözőt”, aminek következtében negatív értelemben példátlan légkört hagyott a Chelsea játékosai és szurkolói után egyaránt. Ennél kedvezőbb körülmény nem is lehetett volna az olasz edző számára. Egy olyan emberre volt szüksége Roman Abramovicsnak, aki annyira komolyan veszi a focit, hogy játékosait képes lenne saját esküvőjük alatt is edzőtáborba zavarni (ahogyan tette ezt Conte Mattia Destro esetében, még a válogatottnál), vagy csak a győzelmet elvárni még a biztos bajnoki cím tudatában is.

jan14-antonio-conte-press-conference.jpg

Eddig tetszik neki az új kihívás

A kép forrása: mirror.co.uk

Sokan azt jósolták kinevezése és bemutatása után, hogy az állítólagos törtetőknek (Hazard, Fabregas, Diego Costa) kiadja az útját és bevásárolva a Serie A-ból Juventus-mintájú csapatot állít össze. Szóltak pletykák Andrea Bonucci (Juventus), Kalidou Koulibaly (Napoli), Kostas Manolas (AS Roma), vagy éppen Radja Naingollan (AS Roma) leigazolásáról. Olaszországból végül csak a spanyol balhátvéd, Marcos Alonso érkezett, pontosabban Firenzéből. Rajta kívül leigazolták Michy Batshuayi-t az Olympique Marseille-től, és Leicester-i csoda egyik alapemberét, a fáradhatatlan középpályás N’golo Kantét, továbbá Alonsoval egy időben visszatért Párizsból David Luiz.

Látszódott, Conte valami újat szándékozik kitalálni Londnonban. Nem akarta az odahaza kialakított sémákat átrakni, hanem ahogy mindenhol, mindenkor, most is megtalálni mindenkinek a legmegfelelőbb pozíciót, miközben azért az eredmények is jönnek. A felkészülés során a 4-1-4-1-t, a 4-2-4-t és a 4-2-3-1-t próbálgatta. Az első néhány fordulóban e taktikák variálásával hozta is a győzelmeket, ám az 5. és 6. fordulóban, a Liverpool és az Arsenal ellen elszenvedett vereségeket követően további változtatások alkalmazását érezte szükségesnek. Az Emirates-ben bekapott 3 gól után volt ideje gondolkodni, hiszen ezután jött az októberi válogatott szünet.

Még a szünetet megelőző, Hull City-vel megvívott bajnokin is jelei mutatkoztak a 3-4-3-as alakzat bevetésének, konkrét megnyilvánulása ennek csak két héttel később, a Leicester ellen volt. A taktika egy az egyben Conte mentalitását tükrözi: „megtalálom neked a lehető legjobb pozíciót, cserébe a lelkedet is leheld ki a pályán!”. De mik is voltak ezek az intézkedések?

taktika.png

Alaptaktika október előtt (balra) és után (jobbra)

A kép a footballformations.com segítségével készült

  • Kitenni a kezdőből a már lassan évek óta gyengélkedő játékosokat: Oscar, Ivanovic
  • Kitalálni egy olyan formációt, melyben David Luiz egyszerre bontakoztathatja ki védői képességeit, de azért sokat is mozoghat: 3 középhátvédes rendszer bevezetése
  • Angliában tudni kell védekezni is a 4-2-3-1 szélső támadóinak. Eden Hazard ebben viszont nem elég jó, túl „mélységi” ez a hadrend, ráadásul ebben nem mozoghat annyit: több mozgásterület biztosítása à masszívabb védelem biztosítása à 3 középhátvéd és 2 szárnyvédő játszatása
  • Diego Costának több kiszolgálási lehetőségre van szüksége: 3 támadós rendszer bevezetése
  • Az egyik szárnyvédő többszöri bevetése még több potenciált tartogathat a támadásokban: Costa és Hazard bevetése a pálya bal felén, Victor Moses bevetése jobb szélső hátvédként.

 

Október előtt

Októbertől

Meccsek száma

5

7

Győzelem

3

7

Döntetlen

1

0

Vereség

2

0

Lőtt gól

9

18

Kapott gól

8

1

 

A változtatások eredményei önmagukért beszélnek. A Chelsea október 1-e óta 100%-os. 7 meccset megnyert zsinórban, mialatt lőtt 18 gólt és mindössze egyet kapott. Két hete élre ugrottak a Premier League-ben, Diego Costa vezeti a góllövő listát (10 gól), Eden Hazard élete formájában van (7 gól), Nemanja Matic is régi fényében tündököl (5 gólpassz), és még lehetne folytatni a sort. A konkurensek is érzékelik viszont, hogy Conte most valamibe nagyon „belenyúlt”. Ronald Koeman, az Everton edzője és Mauricio Pochettino, a Tottenham edzője is próbálta kopírozni az olasz edző taktikáját, végül a holland és az argentin szakember is saját kardjába dőlt (Everton ellen: 5-0, Tottenham ellen: 2-1). Ezért nevezhetjük forradalmárnak is, mert bevezetett valami újat a Premier League-ben, amit már igyekeznek a többiek is lemásolni, de eddig sikertelenül.

eden-hazard-and-diego-costa-700322.jpg

Eden Hazard és Diego Costa sziporkázik Conte irányítása alatt (13 bajnoki, 17 gól)

A kép forrása: dailystar.co.uk

Conte taktikai zsenialitására azonban mégis csak ezután derülhet igazi fény. December 3-án rangadót Pep Guardiola Manchester City-je ellen, idegenben, majd nem sokkal később következik az Angliában megszokottá vált ünnepi dömping. Ez a hónap igazi tétel lesz a Chelsea számára, ám egy jó manchesteri eredménnyel lélektani fölénybe kerülhetnek a Kékek mindenkivel szemben.

Azt persze nem tudni, mit hoz a naptári év utolsó hónapja John Terry-éknek. Az új tréner viszont már most stabil alapokat tett le dél-Londonban, hozzáállásán és szenvedélyén nem fog múlni, lesz-e akkora formátum, mint Mourinho. A szurkolók már most odavannak érte, pályaszéli produkcióival pedig Jürgen Klopp nagy vetélytársává vált a „műfajban”. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a Premier League sokat nyert az ő érkezésével.

A cikk megírásához stabil alapot adott a Britannia Blog kétepizódos (megtekinthetőek itt és itt) írása Antonio Contéról.

Mélyvízben a magyar úszás

Nagyjából egy éve kezdődött el a konfliktus a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka és a Magyar Úszó Szövetség között. Az ügy sokáig úgy tűnt, hogy stagnál, többnyire csak véleményeket olvasni róla, megoldást nem. Azonban 2016. november 30-án Gyárfás Tamás lemondásával új megvilágításba került a magyar úszás helyzete. A közvélemény korábban azzal szembesülhetett, hogy a sportág élvonala krízishelyzetbe került, hiszen más botrányok is kiágaztak belőle; pedig a kérdés nem ilyen egyszerű, ráadásul nem is volt rendkívüli az állapot. Az alábbiakban összeszedtük az eddig ismert legkardinálisabb tényeket a Hosszú-Gyárfás háborúról.

A szövetség feltételei – állóharc tűz nélkül

 

Hosszú Katinka pályafutása a londoni olimpia után vált sikeressé, miután edzője mostani férje, Shane Tusup lett. Azóta ötszörös világ-, tizenháromszoros Európa- és háromszoros olimpiai bajnok, egyidőben tartva a világcsúcsot az összes vegyesúszó számban. A szövetséggel való viszonyáról 2015. augusztus 20-án az ATV-nek nyilatkozva legnagyobb elismeréssel szólt, mind a viszonyokról és körülményekről – erre a napokban hívta fel a figyelmet Hargitay András, a Magyar Úszó Szövetség szövetségi kapitánya.

Gyárfás Tamás a felkészülés feltételeit a 2017-es hazai úszó-vb reklámozásához kötötte. 2015. december 22-én az úszónő sajtótájékoztatójában kiemelte: nem szeretné, hogy a felkészülés biztosítását további feltételekhez kössék, szerinte az eredményeivel már kiérdemelte azt. Kéréseiben olyan elméleti és technikai feltételeket említ, mint mozgáselemző szoftver, illetve regenerációs rutint segítő technológiák.

 Januárban a MÚSZ egy 12 millió forintos szerződést ajánlott Hosszúnak, amelyet ő 2016. január 6-i sajtótájékoztatóján széttépett, azzal az indokkal, hogy ő nem pénzt kért, csak hogy a szövetség tegye a dolgát. Azonban annyit tisztázott, hogy a megajánlott összeg sokkal több az eddigieknél, amit a technikai és elméleti feltételek fejlesztésére kellene fordítani. Kifakadt azon, hogy Gyárfásék eltorzítják az ő állításit, mondván, Katinka saját öltözőt és kamerát kér.

Az Index.hu videostábja a sajtótájékoztató után az akkori szövetségi kapitányt, Kiss Lászlót egyeztetésről kérdezték, mire azt a választ kapták, hogy az élsportoló nem áll szóba a szövetséggel. A videoriport alatt azt is tanácsolják az újságírók, menjen és ott helyben egyezkedjen Katinkával, aki szemmel láthatóan a kamerák és az ő közeledtével faképnél hagyja. Később az úszónő a sajtó aktív jelenlétével magyarázta viselkedését. Kiss László megaláztatásnak élte meg a történteket, ezért lemondott szövetségi kapitányi tisztségéről. Gyárfás és Orbán Viktor miniszterelnök ezt nem fogadta el, sikerült maradásra bírniuk, azonban áprilisban nyilvánosságra hozott büntetett előélete miatt mégis távozott, helyére Hargitay András került. Gyárfás Április 24-én, az általa felterjesztett bizalmi szavazáson a szövetség 118-1 arányban állt ki mellette, melyet a LEN és a FINA is követett.

A fegyverek a riói olimpia közeledtével elhallgattak, felerősödtek a közvélemény egyes szubjektumai. Egyesek szerint a történtekért Shane Tusup a felelős, aki származásából adódóan amerikai színekben szeretné látni feleségét. Hosszú a már említett sajtótájékoztatón ugyanakkor tisztázta: Magyarországnak akar sikereket elérni.

Kiss László lemondását követően többen ellenkeztek Hosszúval, mert a megoldatlan problémákat szerintük egy emberre terhelte rá, megalázva ezzel. Később a szövetségi kapitány bűnös előélete nyilvánosságra került, így minden tisztségéről lemondott és elzárkózott a sajtó elől. Az olimpia alatt és után egyre többen pártolták Hosszút, mivel rajta kívül alig volt eredményes a magyar küldöttség.

Pulira vett emberek

 

A Magyar Úszó Szövetség még 2003-ban szerezte meg a FINA-világbajnokság rendezési jogát a 2021-es évre. 2017-ben a mexikói Guadalajarában került volna rá sor, de a város visszalépett. Gyárfás rekordgyorsaságú szervezést ígért, így előre került Budapest.

Maga a rendezés azonban sorra elmerül a botrányokban: az elmaradott látványvilágú reklámplakátokkal és a hozzáfűzött, rosszul hangzó szlenggel kívánta a MÚSZ felhívni a figyelmet a rendezésre. Ezt önmagában csak a sajtó fújta fel, az igazi csapás a rémpuli kabalát érte, ami a Bol-dog nevet kapta volna, de a közízlés ellenkezésére hivatkozva visszavonták a figurát.

Az új, végleges kabalák két liliomfigurát ábrázolnak. Nevük Water Willy és Lilly, ami az angol szlengben trágárságra utal, a koncepciót látva pedig egy angol egyetemista azt nyilatkozta, hogy tőle lopták el az ötletet. A szövetség tehát egy éven belül kétszer is kínos helyzetbe hozta magát ugyanabban a témában.

Az indító szikra

 

  1. november 15-én Hosszú Katinka egy nyílt levelet posztolt ki Facebook-oldalára, melyben azt kéri Gyárfás Tamástól, hogy „önként távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt, önmagát”, amennyiben elhivatott a sport és a Magyar Úszó Szövetség iránt.

„Teljes mértékben értetlenül állok Gyárfás Tamás azon nyilatkozatai előtt, miszerint minden a legnagyobb rendben van köztünk.”

– fogalmazott. Szerinte 2015 óta csak romlott a viszonyuk, január óta pedig már az úszószövetség segítsége nélkül folytatja a felkészülést. Arra is kitér, 2008-ban Gyárfás mondta neki elsőként, hogy hagyjon fel az úszással. A MÚSZ hozzájárulását a magyar sportolókhoz a körülmények leírásával szemlélteti:

„Az olimpiai felkészülésemet 0 fokban, sokszor zuhogó esőben, kültéri medencében kellett végeznem, és nem én voltam az egyetlen. A feltételek mind a mai napig rosszak, a profi felkészülés körülményei nem biztosítottak sem az uszodában, sem a szárazföldi edzések terén.”

Úgy fogalmaz, a beruházások miatt lehetetlenség előre tervezni, a vezetőségnek teljes létbizonytalanságot jelentene, ha nem szorítanának sarokba klubokat ígéretekkel, megfélemlítésekkel. Jogtalannak állítja, hogy a szervezet az eredményeit sajátjainak érzi, hamisan hangsúlyozza szerepének jelentőségét, miközben a képviselet érdekek mentén szövődik össze. Ezt azzal példázza, hogy a képviselők megválasztásánál nyílt szavazás van, és ebben a megfélemlített helyzetben senki nem mer ellenkezni.

Gyárfás groteszknek nevezte Hosszú bejegyzését, azzal az indokkal, hogy minden a legnagyobb rendben van a kapcsolatukkal, ezzel együtt azt is megerősítette: marad. Ugyanakkor a kőbányai klub vezetőedzőjét, Turi Györgyöt leszámítva senki nem állt ki mellette.

Napokkal később sorra kiálltak Hosszú üzenete mellett az olyan úszóolimpikonok is, mint a Verrasztó testvérek, Kozma Dominik, Gyurta Dániel vagy Bernek Péter. Többek között ők is részt vettek a MÚSZ-hoz intézett követelések megfogalmazásában, amelyeket hét pontban írtak le:

  • „Álljon fel egy új, az úszók egészét maga mögött tudó, megbízható vezetőség, ami hajlandó a szervezet teljes körű felülvizsgálatára, megújítására.
  • Kérjük, hogy a fontos kérdésekben létrejöhessen a valódi titkos szavazás, illetve szűnjön meg a megkérdőjelezhető elektronikus távszavazási rendszer.
  • Fektessenek le egységes, objektív válogatási elveket, átlátható szabályrendszert és működést.
  • Fontosnak tartjuk az elnök és a szövetségi kapitány jogkörének, feladatainak újraszabályozását.
  • Kérjük, a válogatott keret részére való zavartalan felkészülés és állandó helyszín biztosítását
  • Határozzák meg az edzőtáborok hozzáférhetőségének konkrét elveit.
  • Az új vezetést kérjük, hogy szüntesse meg a jelenlegi kiszolgáltatott rendszert, és törekedjen a források transzparens, ésszerű, szakmai szempontok alapján történő felhasználására.”

Az úszók a nyilatkozatban úgy fogalmaznak: a vezetéssel való egyeztetések alapján közösen, ugyanazokat a problémákat látják, azonban a hozzájuk intézett kritikákban túl sok az üres fázis és a személyeskedés. Azt szeretnék, hogy szeretetett sportágukban ne a félelem, hanem a közösen tenni akarás legyen a jellemző.

Cseh László, az elnökség tagjaként csalódott abban, hogy nem tartják úszótársai megfelelőnek posztjára. Gyárfás pereskedéssel fenyegetőzött. Új frontot nyitott Czene Attila, volt államtitkár és olimpiai bajnok úszó: szövetségi diktatúrának nevezte többek között Hargitay András kapitányi pozícióját, aki szerint ez a kijelentés nem igaz.

 

A végső elsüllyedés

 

A második kabalabotránnyal egy időben érkezett meg a magyar delegáció a kanadai rövidpályás világbajnokságra. A sportolók egy ostort és kalapácsot szimbolizáló egyenpólóban terveztek tiltakozni az elnökséggel szemben. 2016. november 30-án reggel azonban Gyárfás Tamás váratlanul lemondott tisztségéről, ellentmondva ezzel korábbi kijelentéseinek és engedve Hosszú Katinkának, valamint a mögé felsorakozott úszóknak. Lemondása azért is meglepő, mert 1993 óta elmozdíthatatlannak tűnt, olyannyira, hogy 2010-ben még az Orbán-kormány is kompromisszumot kötött vele.

 

„Mély levegő. Tiszta lap.”

 

Így jellemezte Gyurta Dániel a lemondás utáni helyzetet. Első ízben Czene Attila jelentkezett az elnökségért, ugyanakkor ő elvárja a Gyárfás-vonal gyökeres eltüntetését a szervezetből. Hogy „győzött-e” Hosszú Katinka, egyelőre nehéz megjósolni. Az viszont tény, hogy a háborúskodás látszólag véget ért.

 

Erzsébetvárosi aranyérem

Az ESMTK nyerte az idei felnőtt birkózó csapatbajnokságot

Története során először hódította el a felnőtt birkózó csapatbajnoki címet az erzsébetvárosi ESMTK birkózó szakosztálya, akik könnyedén nyerték meg az idei megmérettetést. A döntőben régi nagy riválisukat a Csepeli BC-t múlták felül, pazar birkózással, igaz a csepeliek az élvonal helyett inkább az NB2-ben indították legjobbjaikat, de ez semmit nem vont le a két döntős csapat érdemeiből, mindannyian becsületesen odatették magukat. A bronzérmes a Vasas gárdája lett, akik a Bácsi Pétert nélkülöző Ferencvárost előzték meg. Kellemes meglepetést jelentett a Pénzügyőr SE ötödik helye, míg a kieső csapat ezúttal a nagymúltú Haladás együttese lett.

Első bajnoki címét nyerte meg az ESMTK birkózócsapata a felnőtt mezőnyben. Az erzsébeti birkózók ugyan tavalyi, szintén döntős szereplésükre való tekintettel alapból kiemeltként vágtak neki a küzdelmeknek, ez mégsem zavarta meg őket, magabiztosan gázoltak át elődöntőbeli ellenfelükön, a Ferencvároson és jutottak be a döntőbe. Még könnyebb dolga volt a Csepeli BC csapatának, hiszen ők szintén kiemeltként szerepeltek az elődöntőben, de a kihívási jogukat végül elnyerő Vasas birkózói nem álltak ki ellenük, így a Farkasoknak is becézett csapat mérkőzés nélkül jutott döntőbe. Gyurits Gergely a csepeliek birkózója is magabiztosan nyilatkozott még a versenysorozat kezdete előtt: ,, Az esélyeket jónak látom, szerencsére az évek alatt most már elértük azt, hogy komoly sansszal pályázzunk akár az aranyéremre. Szabadfogásban nagyobb erőt képviselünk, de kötöttben is vannak alapembereink. Azt kell mondjam, a döntőig szinte kötelező eljutnunk, ott már csak a pillanatnyi forma fog dönteni. Szerintem a tavalyi döntő párosítása meg fog ismétlődni,,- árulta el a Farkasok alapembere.

A teljes csepeli garnitúra (forrás: www.birkozoszov.hu)

A Csepel viszont végül olyat lépett, amire kevesen számítottak. Felosztotta csapatait, legjobb embereit átrakta az NB2-es gárdába, míg az élvonalban, a későbbi döntőben inkább a többnyire másodosztályú csapatukban szereplő birkózóit hívta föl. A tavaly győztes csepeli csapatból ezúttal Molnár József, Gulyás Zsombor és Szmik Attila is a másodosztályú gárdájukban indult el, de a Farkasok frissen igazolt junior világbajnoki dobogósa, a mezőhegyesi alapoktól kitartó munkával és elszántsággal egészen a korosztályos világversenyek dobogójáig jutó Almási Ferenc is csak itt kapott helyet.  Ennek megfelelően a csepeliek az előzetes várakozásoknak megfelelően megnyerték a másodosztályt, pont az ESMTK második csapatát megfosztva a címvédés lehetőségétől. ,,Fontos szabályváltozás volt tavalyhoz képest, hogy a másodosztályban idén már nem lehet külföldi versenyzőket leigazolni, csak magyar állampolgárokat. Az új lebonyolítás miatt nekünk a szintén élvonalbeli csapattal is rendelkező klubok ellen kellett külön selejtezőt vívnunk. Mindenki második csapattal állt fel, így többnyire fiatalok és veteránok voltak, kivéve a Csepelnél. Mivel az ESMTK-nak egy nappal korábban volt az élvonalbeli elődöntője, mint a Csepelnek, akik az első számú csapatuknak a nagy részét mérték be. Szoros csatában, de nem tudtuk megvédeni a címünket. A Csepel jutott tovább a Szigetszentmiklós és a Kecskemét mellé a középdöntőbe” – nyilatkozta a másodosztályú küzdelmek csoportmérkőzéseiről Starosciák Tamás, az erzsébetiek második csapatának birkózója.

Az ESMTK azonban méltóképpen vágott vissza második csapatának vereségéért és az élvonal döntőjének odavágóján 33-2-re intézte el vetélytársát. Amúgy is fűtötte az erzsébetvárosiakat a visszavágási vágy, hiszen a tavalyi döntőt a szőnyegen ugyan ők nyerték meg, de a csepeliek óvása miatt a külföldi versenyzőiket a hivatalos vizsgálat szerint szabálytalanul szerepeltető ESMTK-t visszasorolták a második helyre és ezért vághattak neki a csepeliek címvédőként a sorozatnak. A visszavágó innentől már csak formalitásnak tűnt, mégsem vette egyikük sem félvállról. A versenysorozat utolsó mérkőzéseit november 23-án az ESMTK gyönyörű edzőkomplexumában, a Kruj Iván Sportcsarnokban rendezték meg. A bronzmérkőzésen először az olimpikon Bácsi Pétert sérülés miatt nélkülöző Ferencváros és a Vasas csapott össze. Az angyalföldieknek végül nemhogy az odavágón szerzett tízpontos előnyüket sikerült megtartani, de egy ponttal a visszavágót is megnyerték, így összesítésben 39-28-ra diadalmaskodva a tavalyi megmérettetés után ismét a bronzérem büszke tulajdonosai lehettek. Bár ez a legkevésbé múlt a fradistákon, hiszen Kovács Bence és Balatoni Bence révén két gyors győzelemmel kezdtek, a továbbiakban viszont Wöller Gergő vezetésével a Vasas dominált és szerezte meg megérdemelten a harmadik helyet.

A bronzérmes Vasas (kép forrása: www.birkozoszov.hu)

 A döntőben az ESMTK ott folytatta, ahol abbahagyta, a visszavágót is magabiztos birkózással húzták be. Igaz ezúttal nem olyan simán 25-7-re nyertek, ugyanis a csepelieknek ezúttal két birkózója Kardos Róbert és Györgyi Péter is győztesen hagyta el a szőnyeget. Ez azonban csak a tisztes helytálláshoz volt jó, az erzsébetiek ugyanis a többi összecsapáson már nem kegyelmeztek. A pontot az i-re a brutális izomzattal felszerelt Majoros Ármin tette fel, aki 8-0-val hozta saját meccsét és alakította ki az összességében 58-9-es végeredményt. Az erzsébeti birkózók boldogsága leírhatatlan, hiszen először sikerült a felnőtt mezőnyben is győzelmet aratniuk.

 A bajnokcsapat tagjai: Juhász Bence, Asarin Roman, Szergej Kozub, Losonczi Ottó, Andrij Kvatkovszkij (vendégjátékos), Iljasz Bekbulatov (vendégjátékos), Nagy Péter, Nagy Mihály, Kéri Zoltán, Zajnulla Kurbanov (vendégjátékos), Majoros Ármin Mózes. Edzőik: Kliment László, Kruj Tamás, Mikola Zsitovoz, Konsztantin Gulevszkij, Nagy József.

Az idei bajnokok (www.birkozoszov.hu)

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az élvonal többi résztvevőjét sem. Az idén újonc Pénzügyőr SE ugyanis kellemes meglepetést szerzett ötödik helyével. A tavaly feljutó csapat már az elődöntőért zajló körmérkőzések során is megizzasztotta a Vasast, a javarészt kötöttfogású birkózókból álló Dorogot pedig le is győzte, így szállhatott harcba az ötödik helyért, ahol a már az U23-as válogatottban is szerepet kapó Fritsch Róbert és Szilvássy Erik vezetésével az olimpiai résztvevő Lőrincz-testvéreket is soraiban tudó Ceglédi VSE-t győzték le két szoros mérkőzésen. A hetedik helyet végül a dorogiak szerezték meg, legyőzve és ezáltal másodosztályba taszítva a jelentős múlttal rendelkező Haladást.

Pazar összecsapások időszaka volt tehát a november a birkózók és a birkózást kedvelők körében. Érdemes lehet jövőre is figyelemmel kísérni a csapatbajnokság eseményeit, aminek külön pikantériát adhat az Újpest feljutása, akik a Csepeli BC II (élvonalbeli csapatuk miatt ők nem léphetnek feljebb) mögött ezüstérmet szereztek a másodosztályú küzdelmekben és így jövőre jó esély mutatkozik egy, a labdarúgásban is oly sokszor emlegetett Ferencváros-Újpest összecsapásra. De ez már a jövő zenéje.

Az elmúlt öt év bajnokcsapatai:

  • 2011: Ferencvárosi Torna Club
  • 2012: Vasas Sport Club
  • 2013: Csepeli Birkózó Club
  • 2014: Ferencvárosi Torna Club
  • 2015: Csepeli Birkózó Club
  • 2016: Erzsébeti Spartacus Munkás Testedző Kör (ESMTK)

 

Források:

  • Magyar Birkózó Szövetség: birkozoszov.hu
  • BIRKÓZÁS- Karfiolfül Magazin, 18. adás

Egy korszak tragikus vége

Történetünk nem túl régóta, mindössze 43 éve íródik, amikor is 1973. május 10-én a brazíliai Santa Catarina államban megalakult Chapecó városának labdarúgócsapata, a Chapecoense. A körülbelül kétszázezer lakosú város ismert lehet a futsal rajongóknak, mivel a csapat  már több elismerésre méltó eredményt is elért hazájában. Ismert és elismert sport ugyan Brazíliában a futsal, de meg sem közelíti a nagypályás labdarúgás népszerűségét, amely óriási tömegeket mozgat meg. A városban  korábban  már létesült egy csapat Atlético Chapecoense néven, azonban ez, az amatőr szinten szereplő együttes pénzügyi problémák miatt a csőd szélére sodródott. Az új, zöld színben tündöklő csapat tehát azzal a céllal alakult meg, hogy a városban újraélessze és felpezsdítse az ország legkedveltebb sportja körüli életet.

Az újonnan alapított csapat már a kezdetek óta nagyobb népszerűségnek örvendett elődjénél. Ebből is látszik, mennyire ki voltak éhezve a focira Chapecó város lakói.

Az első nagyobb sikerre nem is kellett sokat várni. 1977-ben, tehát mindössze négy évvel a megalakulás után –az Avaí legyőzésével- megnyerték a santa carolinai-i állami bajnokságot.

elso.jpg

 A "zöldek" szurkolóinak nem kellett sokat várni a sikerélményekre

A brazil ligarendszer

A brazil bajnokság- és ligarendszer igen összetett, a csapatoknak –mivel két bajnokságban is szerepelnek-  rengeteg meccset kell játszaniuk évente. Minden együttes a nemzeti bajnokságok mellett részt vesz a saját államának pontvadászatában. is. Mindezek mellett ott van még a két nemzetközi kupasorozat: a Copa Libertadores, valamint a Copa Sudamericana is.

Vissza Brazíliába: ezek az állami bajnokságok általában  három-négy szinten zajlanak, és a csapatok száma egy-egy bajnokságban az állam nagyságától függ.  Míg a nagyobb államok bajnokságaiban általában  20, a kisebbekében előfordul, hogy csak 8 csapat indul el.

            A nemzeti bajnokságok ilyen szempontból jobban vannak rendszerezve. Négy szinten zajlanak a küzdelmek ( Serie A,B,C,D). Míg az első három osztályban húsz-húsz csapat kap helyet, addig a2009-ben létrejött Serie D küzelmei 68 csapat között zajlanak. A két legmagasabb osztály tagjai oda-vissza rendszerben mérkőznek meg egymással: a szezon első felében az egyik csapat, a második félszezonban pedig a másik csapat a pályaválasztó. A harmad- , illetve a negyedosztályban szereplő csapatok pedig területi elhelyezkedés szerinti csoportokba vannak sorolva.

A rendszer összetett ugyan, de pont ezért rengeteg meglepetést rejlik benne. Egyik ilyen meglepetés az újonnan  megalakuló csapatok villámgyors felemelkedése. Számos példát találhatunk arra, hogy egy fiatal klub már az első tíz évében feljut a legerősebb brazil pontvadászatba. Ilyen például a Clube Paraná, amelynek mindössze négy év kellett, hogy feljusson a Serie A-ba, vagy a Brasiliense, amely öt év alatt hajtotta végre ugyanezt a bravúrt. A Chapecoense is valami hasonlóra készült.

 

A felemelkedés korszaka

            Egy 2009-es szabályozás értelmében az állami bajnokságok legjobban teljesítő csapatai –amelyek még nem szerepelnek a nemzeti bajnokságok egyikében sem- jogosulnak a Serie D-ben való indulásra.

Ez a változtatás jelentette az első lépcsőfokot a Chapecoense történetében. Ahogy lehetőség nyílt rá, rögtön kiharcolták a feljutást a Serie D-be. Itt az első évben csoportjuk dobogójának legalsó fokán végeztek, így sikerült az azonnali feljutás. A harmadosztály viszont  már komolyabb nehézségeket okozott ,az itteni szereplésük  nem  indult fényesen. Az első két évben  még a régiójuk csoportjából sem sikerült továbbjutni. Az igazi áttörés a kudarcok után, 2012-ben  jött, amikor is sikerült elcsípni a feljutást érő pozíciók egyikét. A csoportban megszerzett harmadik hely után egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a későbbi győztes Oeste állította meg őket. Szomorkodásra azonban nem volt ok, jöhetett a Serie B!

Itt már olyan nevek vártak rájuk mint például a legendás Palmeiras, akik előző évben óriási meglepetésre estek ki az első osztályból. A chapecóiak azonban a hazai Arena Condá közönsége előtt mindössze egyszer szenvedtek vereséget, így második helyen, a Palmeiras-szal, a SC Recifevel és a Figueirensével karöltve feljutottak a brazil labdarúgás legmagasabb szintjére.

 

 

A csoda nyomában járva

            Chapecó városában  hősökként kezelték a feljutást kiharcoló csapat tagjait, akik csodával határos módon  5 éven belül jutottak fel a csúcsra. Felmerül azonban a kérdés: Hogyan lehetséges ez?

A siker kulcsát az ő esetükben  nem a gazdag milliárdosok zsebéből befolyó támogatás jelentette – ez nem divat Brazíliában, ez nem divat Dél-Amerika egyik bajnokságában sem.

A siker titka itt az egységben rejlik. Az egységben, amelyet Gilmar dal Pozzo vezetőedző a fiatalok dinamikusságából és az idősebb játékosok tapasztalatából kiváló érzékkel komponált meg. A legfiatalabb és a legidősebb játékos között közel 20 év volt a különbség, de ez nem hátrányként mutatkozott meg, hanem a csapat legnagyobb erősségeként.

A Serie A-ban viszont ez az egység már nem volt elég. Első idényüket az első osztályban gyengén kezdték, kieső pozícióban tartózkodtak. A vezetőség nem tartott ki a csodát véghezvivő edző mellett, dal Pozzo-t Vinicius Eutrópio váltotta. A korábban  Portugáliában és az Egyesült Arab Emírségekben is megfordult mester  ha nehezen is, de egy nagy hajrával végül benntartotta a zöldeket. A következő évben viszont már  Caio Júnior ült a Chapecoense kispadján. Ez az év is hasonlóan nehéznek bizonyult. A kiesés veszélye most ugyan nem veszélyeztette a csapatot, viszont csak a –nem túlságosan előkelő- 14. pozíción fejezték be az idényt. Az idei év azonban ismét egyfajta áttörést hozott. Több szenzációs eredményt is produkálva, egy mérkőzéssel a szezon vége előtt a 9. helyen tanyázik a csapat.

 

Karnyújtásnyira az álomtól

Az idei év fő sikerét számukra azonban  nem a bajnokságban elért eredmény, hanem a Copa Sudamericana döntőjébe való bejutás jelentette.

A második körben csatlakoztak a kupa küzdelmeihez, ahol egy szintén brazil együttessel, a Cuiabával mérkőztek meg. Az idegenbeli egygólos vereség után hazai pályán magabiztos 3-1-es győzelemmel mentek tovább.

A következő fordulóban az igencsak patinás argentín Independientével csaptak össze. Itt minkét mérkőzés gólnélküli döntetlent hozott, de a Chapecoense végül a hazai tábor előtt vívott tizenegyespárbajban jobbnak bizonyult.

A negyeddöntős ellenfelük a nem túl nagy játékerőt képviselő kolumbiai Junior volt. Összesítésben 3-1-es eredménnyel abszolválta ezt a kört a brazil együttes. Jöhetett az elődöntő!

Az ellenfél az igencsak jó játékosokból álló San Lorenzo volt. A mérkőzést végig az argentínok dominálták, és az első félidőben a vezetést is megszerezték. A második félidőben viszont egy szerencsés góllal egyenlítettek a chapecóiak. Ez lett a végeredmény, így pedig ők váltak a továbbjutás esélyeseivé. Hazai pályán védekezésre rendezkedtek be a brazilok, és ennek meg is lett az eredménye: 0-0 után idegenben lőtt góllal a Chapecoense története során először bejutott Dél-Amerika második legnagyobb kupasorozatának döntőjébe. A mérkőzés utolsó másodperceiben Danilo, a hazaiak kapusa földöntúli bravúrt mutatott be, így segítette csapatát a történelmi sikerhez. Mint később kiderült, ez volt élete utolsó védése.

A döntőben a kolumbiai Atlético Nacional várt a zöldekre. A mérkőzés előtti héten a bajnokságban a Palmeiras épp a Chapecoense elleni győzelmével biztosította be bajnoki címét. A chapecóiak felforgatott csapattal, tartalékosan álltak fel, már a közelgő döntőre koncentráltak.

„Senki nem gondolta volna, mégis megcsináltuk. Volt egy álmunk, az, hogy ott leszünk a fináléban. Utolsó leheletünkig küzdünk majd, az életünk is odaadjuk ezért a döntőért.”- nyilatkozta Danilo a döntőbe jutás után.

danilo.jpg

 Danilo nagy bravúrjai döntőbe repítették a Chapecoensét

 

Az álom darabokra hullott szét

            A hír kedd reggel jelent meg: Helyi idő szerint héfőn,  késő este lehuzant a Chapecoense játékosait Medellínbe szállító repülőgép. A hír az egész világot megrázta,de ránk, focit kedvelőkre talán  kicsivel erősebben hatott. Mi tudjuk, mennyi idő, kitartás,áldozat és munka kell ahhoz, hogy egy csapat ilyen rövid idő alatt a legjobbak között szerepelhessen. Mi tudjuk, mit jelent egy kupadöntőbe bejutni és saját hazánkat képviselni ott. Mi tudjuk, és ezt ők is jól tudták. Hosszú évek kemény munkája állt emögött a döntő mögött. Ezek a játékosok az álmaikat élték, és egy karnyújtásnyira voltak attól, hogy az álom valósággá váljon.

71 halott és 6 túlélő. Ez lett belőle. A repülőgéppel együtt az álom is másodpercek alatt rommá lett.

baleset.jpg

Mindössze 6 embert húztak ki élve a romok alól

 

Az újrakezdés rögös útja

 

Rommá lett tehát az álom, csakúgy, mint mindaz, amit az 1973-as megalapítás óta építettek a csapatnál. Padlóra kerültek,a keret több mint háromnegyede meghalt.Önerőből lehetetlen lenne innen felállni. Példaértékűek azok a kezdeményezések, amelyeket az együttérző csapatok vezetői, játékosai eszközöltek.

A Corinthians már a tragédia napján javaslatokat tett a Brazil Labdarúgó Szövetségnek, amelyekkel segíteni szeretné a Chapecoense talpraállítását. Ezeket minden Serie A-ban szereplő csapat jóváhagyta. A javaslatok között szerepelt többek között az is, hogy minden csapat ingyen ad kölcsön játékosokat a pórult járt zöldeknek, valamint az, hogy a pályán elért eredménytől függetlenül mindenképp az első osztály tagjai maradjanak az elkövetkező 3 évben.

A kontinens más országai is szeretnének segíteni. Az Argentín Labdarúgó Szövetség szintén ingyen játékosokat ajánlott fel a csapatnak, a paraguayi bajnok Libertad pedig az egész keretét kölcsönadná, amíg nem sikerül rendezni a helyzetet. Ilyen felajánlások mellett nől a valószínűsége annak, hogy a csapat nem szűnik meg, csak átalakuláson megy át.

            A legszebb gesztus mégis a döntőbeli ellenféltől, az Atlético Nacionaltól származik: kérvényezték, hogy a kupát játék nélkül ítéljék oda a Chapecoensének.

Chapecó város büszkeségei így, ha életükben nem  is, a túlvilágban megkapták azt, amiért egész életükben dolgoztak. A klub elnöke így nyilatkozott az esetet követően:  „ Soha nem féltek feljebb és feljebb lépni. Most eljutottak a legmagasabbra, a Mennyországba.”

Sapka le, öltöny fel

Molnár Tamás, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó  visszavonulása után sem távolodott el szeretett sportjától. Az újonnan betöltött pozícióiról, illetve karrierje érdekesebb mozzanatairól is hosszasan mesélt.

 

Milyen érzés visszagondolni a keménylegényekkel elért sikerekre? Nem hiányzik az az időszak így, hogy már nem játékosként éli az életét?

 -Természetesen hiányzik. A sikerek is, illetve azok a pillanatok, amelyeket együtt töltöttünk a fiúkkal. Azonban 40 éves koromig voltam aktív, úgy gondolom, hogy mindent elértem a karrierem során, amit egy játékos elérhet. Játszottam Szerbiába, Horvátországban, Máltán, és minden helyen, ahol megfordultam kupát vagy bajnokságot sikerült nyernem. Emellett az Universiade-n kívül a válogatottal is minden lehetséges trófeát begyűjtöttem. Úgy gondolom, hogy minden játékos karrierjében eljön az a pillanat, amikor el kell hagynia a vizet, ezt nem lehet elkerülni.

Mennyiben más ez az élet, hogy már nem kizárólag az edzéseken és a meccseken kell törnie a fejét?

Merőben más. Sok dolog változott meg a visszavonulás óta. Ezek közül néhány hiányzik, néhány nem. Például sokkal könnyebb az életem azóta, mióta nem kell napi 2 edzésen is résztvennem. Most másra kell koncentrálnom, más aspektusból tekintek a sportra, de igyekezem most is a lehető legsikeresebben végezni a munkám.

Ugye 3 Olimpiát is nyert. Mindháromnak egyformán tudott örülni, vagy esetleg egyik kiemelkedik a többi siker közül?

-Az első minnél fontosabb volt. Akkor teljesedett ki a karrierem, egy mérföldkő volt számomra. Sydneyben sikerült először elérnem azt, amiért egész addigi életem során dolgoztam. Az athéni és a londoni is természetesen nagyon fontos, és mindkettőnek meg van a saját varázsa. Az athéni például azért, mert mindegyik mérkőzésünket sikerült megnyerni a torna során, ami azért nem sokszor fordult elő az Olimpiák történetében. A londoni siker pedig a döntő miatt marad örökké emlékezetes. Azt a meccset az akkori Szerbia és Montenegró ellen már az első percben elvesztettük, aztán végül óriási küzdelem után az utolsó percben dobott gólunkkal tudtuk mégis megnyerni. A sportot szeretők arról a meccsről még a mai nap is beszélnek.

d_yt20080824027-e1447961870407.jpg

Az a bizonyos, mindennél fontosabb sydney-i arany. ( forrás:sportmonitor.info)

Említette, hogy megjárta Szerbiát is.  Az érdekelne elsősorban az ottani légióskodásával kapcsolatban, hogy tapasztalt-e feltételbeli különbséget ott, az itthoniakhoz képest?

-Igen, voltam egy-két helyen Szerbiában. Azt gondolom, hogy az infrastruktúrával nincs komolyabb gond, hiszen Belgrádban, Újvidéken, de már Szabadkán is van jó uszoda. A finanszírozással vannak inkább nagyobb problémák. Az utánpótlásképzésük tradicionálisan nagyon jó, de ezeket a tehetséges fiatalokat később anyagi hiányosságok miatt nem tudják megtartani. Erre a jelen helyzet is jó példa, nem nagyon tudom, hogy van-e olyan szerb válogatott játékos, aki a hazai bajnokságban játszik. Ez tehát mindenképp nagy különbség Magyarországhoz képest.

Mivel abban a közegben nőttem fel, tudom, a szerbek nagyon összetartó nemzet. Ebből adódóan arról híresek, hogy nehezebben fogadják be a külföldről érkező csapattársakat. Ez volt a helyzet az Ön esetében is, vagy nem tapasztaltál erre utaló jeleket?

-Játszottam egy évet Horvátországban, illetve egy évet Becsén. Szerintem a két nemzet között nincs nagy különbség. Abban az időben, amikor Becsén még jó vízilabda volt, ott játszott a fél szerb válogatott. A feltételek nem voltak a lehető legjobbak, de egy nagyon jó közegű csapatban játszottam. Nyilván a végefelé a pénz illetve a fizetések hiánya rányomta a bélyegét a csapat hangulatára és az eredményekre is, de ttől függetlenül azt mondhatom, hogy nagyon pozitív benyomást kaptam a szerb játékosokról. Mindegyik szerb csapattársamban egy nagyon értelmes embert ismertem meg. A vízben természetesen voltak kemény összecsapások, ütközetek, de ez benne van a sportban.

Evezzünk vissza a hazai vizekre. Ez a jelenség ugyan  nem csak specifikusan az itthoni, hanem az egész vízilabdasportra vonatkozik. Újonnan felröppentek a hírek, miszerint egyes szabályváltoztatásokkal kívánnak több embert becsalni az uszodákba. Mi a véleménye erről,  Ön szerint összefüggésben áll a két dolog?

-Tény, hogy nincsenek annyian a mérkőzéseken, mint esetleg egyéb sportágakban. Szegeden azt tapasztalom, hogy a családtagokon illetve a közeli ismerősökön kívül nagyon kevesen kíváncsiak a meccsekre. Azt hiszem, az minimum elvárás lenne, hogy az imént említettek mellett mások is jelen legyenek és támogassák a csapatot. Mindezek ellenére nem látom sok értelmét a szabályváltoztatásoknak, hiszen a néző nem a szabályok miatt jár ki, vagy nem jár ki a mérkőzésekre. A marketing lenne a helyes megoldás a nézők becsalogatására a csarnokokba, arra azonban nem jut pénz a legtöbb magyarországi klubnál, a szegedinél legalábbis biztosan nem. Abban egyetértek, hogy új módszerekre van szükség, és hogy a nézők elengehetetlenek minden sport szempontjából, de a szabályok megváltoztatása meglátásom szerint nem tartozik ezen módszerek közé.

Pazar összecsapások időszaka

A másodosztályú birkózásban is zajlik az élet

Igazi csemegének ígérkezett a magyar birkózást kedvelők számára a novemberi hónap, ugyanis 2-án megkezdődött a felnőtt csapatbajnokság élvonala. A Csepeli BC, az ESMTK, a Ferencváros, a Vasas és társaik küzdelme óriási tűzijátékot ígér. Nem szabad azonban megfeledkezni az egy osztállyal lejjebb lévőkről. A Magyar Birkózó Szövetség ugyanis minden évben megrendezi a másodosztályú csapatbajnokságot is, melynek győztese egy osztállyal feljebb léphet és jövőre már az élvonalban kamatoztathatja tudását. A tavalyihoz hasonlóan Keleti és Nyugati területi csoportokban bonyolítják le a küzdelmeket. A NB1-es gárdák második csapatainak idén külön selejtezőt alakítottak ki. Az induló csapatok létszámától függően 3-4 fős csoportokra bontották a szervezők a csapatokat. A selejtezőkön belül körmérkőzés van oda-visszavágó alapon. A csoportok győztesei a középdöntőben folytathatják a küzdelmeket.

A megmérettetés érdemi része az élvonalhoz képest korábban, már október 20-án megkezdődött a Nyugati régió A-csoportjának küzdelmeivel. A hasonló erőket képviselő hármas győztese végül a BVSC-Ganz csapata lett a Kertvárosi SE-t és az Érdi Spartacust megelőzve. A Keleti régió október 25-én indult, ezen régió A-csoportjában mindjárt 4 csapat feszült egymásnak. Közülük az Újpest jutott tovább első helyen a középdöntőbe, csapatuk tagjai magabiztos birkózással múlták felül szegedi, orosházi és kiskunhalasi ellenfeleiket. Rögtön egy nappal később folytatódtak a küzdelmek a keletieknél. B-csoportjukat végül a szigetszentmiklósi Sziget SC nyerte meg. A második helyért a Kecskemét és az Abony között óriási volt a versenyfutás a második helyért, végül a kecskemétiek örülhettek, a Túrkeve csapata nem sok vizet zavart, mindhárom riválisától nagyarányú vereséget szenvedett. A Sziget SC oszlopos tagja Tomin Márton a következőképp értékelt: ,, Tavaly a későbbi győztes ESMTK II-vel kerültünk egy csoportba, akik jobban erősítették meg a csapatukat, de az Újpesttől is kikaptunk, egyedül a NIKÉ SE-t vertük meg. Idén már erősebb csapattal álltunk ki, jól helytálltak a frissen igazolt birkózóink. A csoportunkat simán nyertük, jöhet a következő kör, ahol az Újpest és a másik kecskeméti csapat, a KTE lesz az ellenfél. Úgy gondolom, a csoportelsőségért az Újpesttel kell nagy csatát vívnunk”- nyilatkozta Tomin, aki a későbbi hármas döntővel kapcsolatban is elárulta tippjeit: ,, A reális cél a másodosztály második helye és ez által a feljutás. A csepeliek második csapatát nem hinném, hogy le tudjuk győzni, hiszen több élvonalbeli versenyzőjüket is oda mérlegelték, de ők az élvonalbeli csapatuk miatt nem léphetnek osztályt. A vízválasztó az Újpest elleni összecsapás lesz”.

A Sziget SC idei csapata

Október utolsó napján a Tatabánya került ki győztesen a Nyugati régió B-csoportjának küzdelmeiből és jutott tovább a nyugati csapatok középdöntőjébe. A bányászváros csapatát hiába próbálta meg feltartóztatni a Kaposvár, a Dunaferr és a Győr csapata, mindannyiukat oda-vissza megverték. November 3-án a Keleti régió C-csoportja már nagyobb izgalmakat tartogatott, ahol a nagyszénásiakat és a törökszentmiklósiakat magabiztosan legyőzve a Bócsa és a KTE futott versenyt, melyből a kecskeméti csapat került ki győztesen, de csak nagyobb arányú győzelmének köszönhetően, ugyanis az visszavágón már sikerült meglepniük őket a bócsaiaknak, akik, bár remekül helytálltak, végül mégsem örülhettek.

A címvédő ESMTK

Címvédőként vágott neki a küzdelmeknek az erzsébetvárosi ESMTK második csapata, akik ismét a másodosztály bajnoki címét célozták meg, hiszen élvonalbeli csapatuk mellett nem szerepelhetnek ugyanabból az egyesületből az első osztályú megmérettetésen.  Az erzsébetiek november 9-én Csepelre utaztak és vettek részt az élvonalbeli csapatok második számú gárdáinak kiírt külön selejtezőmérkőzéseken. A Farkasoknak is becézett csepeliek azonban élvonalbeli birkózóikkal töltötték meg másodosztályú keretüket, hiszen az ugyanarra a napra kiírt élvonalbeli elődöntőn nem kellett birkózniuk a Vasas visszalépése miatt. Ennek fényében a csepeliek nyerték ugyan a fordulót, de nem volt egyszerű dolguk, az ESMTK nagy csatára késztette őket, de a Cegléd és a Pénzügyőr SE második csapatai sem vallottak szégyent. ,,Fontos szabályváltozás volt tavalyhoz képest, hogy a másodosztályban idén már nem lehet külföldi versenyzőket leigazolni, csak magyar állampolgárokat. Az új lebonyolítás miatt nekünk a szintén élvonalbeli csapattal is rendelkező klubok ellen kellett külön selejtezőt vívnunk. Mindenki második csapattal állt fel, így többnyire fiatalok és veteránok voltak, kivéve a Csepelnél. Mivel az ESMTK-nak egy nappal korábban volt az élvonalbeli elődöntője, mint a Csepelnek, aki az első számú csapatának a nagy részét mérte be. Szoros csatában, de nem tudtuk megvédeni a címünket. A Csepel jutott tovább a Szigetszentmiklós és a Kecskemét mellé” – nyilatkozta Starosciák Tamás, az erzsébetiek birkózója.

Izgalmakban tehát nincs hiány, kiélezett összecsapásoknak tűnnek a hátralévő fordulók is. Ha van is favorit a végső győzelemre, mégis szinte lehetetlen megjósolni, hogy melyik csapat ugorhat szintet és várhatja majd élvonalbeliként a jövő évi küzdelmeket. Egy biztos: a birkózásért rajongóknak minden évben érdemes novemberig várniuk, hiszen a tűzijáték minden esetben garantált.